|
I.
|
A személyi
jövedelemadó rendszerében a gépjárművekkel kapcsolatos költségek
elszámolására általában kétféle okból kerül sor, egyrészt azért, mert a
magánszemély a saját tulajdonában lévő gépjármű - többnyire személygépkocsi -
hivatalos célú használatáért költségtérítést kap, és a kapott összeggel
szemben számolja el a hivatalos utak költségeit, másrészt valamely önálló
tevékenységéhez használja a járművét, és e bevételével szemben számolja el az
üzleti utak költségeit.
|
1.
|
A saját
tulajdonban lévő személygépkocsi hivatalos célú használatáért a magánszemély
alapvetően kétféle formában kaphat költségtérítést.
|
a)
|
A
költségtérítés egyik módja az, amikor a magánszemély átalány jellegű
költségtérítésben részesül. Erre legtöbbször akkor kerül sor, amikor a magánszemély
a saját személygépkocsiját rendszeresen használja hivatalos célra.
A kapott összeg ekkor adóköteles bevételnek számít, amellyel szemben a
felmerült és igazolt költségek az üzleti (hivatali) utak
(futásteljesítmény) arányában számolhatók el. A költségek elszámolása - a
magánszemély választásától függően - kétféle módszerrel történhet.
Az egyik módszer szerint kormányrendeletben [60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet] meghatározott fogyasztási norma
szerinti üzemanyag-felhasználás költsége és a számlával (bizonylattal)
igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek számolhatók el az
üzemi használat arányában.
Mivel a költségtérítéssel szemben csak a hivatalos célú használatra jutó
költségeket lehet érvényesíteni, a helyes arány megállapítása céljából a
hivatalos utakról útnyilvántartást kell vezetni. (Az útnyilvántartás
egyébként minden esetben a járművekkel kapcsolatos költségelszámolás
alapbizonylata.)
Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi
rendszámát és az üzemanyagnormát, és mindazokat az adatokat, amelyek a
költségelszámoláshoz szükségesek. A legfontosabb ezek közül a hivatalos
céllal megtett kilométerek száma. A gépjárművel kapcsolatos költségek
üzemanyag-költségből és fenntartási, javítási, felújítási költségekből
állnak. Az üzemanyag-felhasználás költségét az útnyilvántartásban
szereplő kilométerek alapján a kormányrendeletben meghatározott
fogyasztási normák figyelembevételével lehet elszámolni. A
kormányrendelet egyrészt gépkocsitípusonként, másrészt a gépkocsi
lökettérfogata szerint határozza meg a fogyasztási normát. A magánszemély
választhat a kétféle fogyasztási norma közül. Egy adóéven belül azonban
vagy az egyik vagy a másik mértéket lehet alkalmazni, a kétféle
fogyasztási normát vegyesen nem. Az üzemanyag áraként vagy az APEH által
közzétett ár, vagy a számlákkal igazolt üzemanyag-vásárlás vehető
figyelembe a költségelszámolás során. A választott ártól az adott
negyedévben nem lehet eltérni. Az elszámolt üzemanyag-mennyiség viszont
ez utóbbi módszer alkalmazása esetén sem lehet több az
üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiségnél.
A személygépkocsi fenntartásával, javításával és felújításával
kapcsolatos egyéb költség - a tételes költségelszámolás választása esetén
- csak számlák alapján, az útnyilvántartás szerinti arányban számolható
el.
A költségelszámolás másik módszere lényegesen egyszerűbb. Ennek
alkalmazásánál az üzemanyagköltséget az előzőekben leírtak szerint,
minden más költség címén pedig kilométerenként 3 Ft
személygépjármű-normaköltséget lehet elszámolni a kapott
költségtérítéssel szemben. A költségelszámolás alapja e módszer
alkalmazásánál is a hivatalos utakról vezetett útnyilvántartás.
A magánszemélynek választási lehetősége van a két költségelszámolási
módszer között. Választása azonban egész évre és valamennyi általa
használt személygépjárműre vonatkozik. A két módszert egy adóéven belül
vegyesen nem lehet alkalmazni.
|
|
b)
|
A
magánszemély saját személygépjárművének hivatali célú használatáért a munkáltatótól
kiküldetési rendelvény alapján is kaphat költségtérítést. Ha a térítés
mértéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható
mértéknél (ez a mérték a kormányrendeletben meghatározott
üzemanyag-fogyasztási norma alapján az APEH által közzétett
üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a kilométerenkénti 3 forint
személygépkocsi-normaköltség), akkor azt bevételként nem kell a
magánszemélynél figyelembe venni. Ha a munkáltató a jogszabályban
meghatározott mértéket meghaladó térítést fizet, akkor a teljes összeg
adóköteles bevételnek minősül, amellyel szemben a költségek
elszámolhatók.
A költségelszámolást illetően ekkor a magánszemélynek választási
lehetősége van. Vagy az előzőekben részletezett bizonylat nélkül
elszámolható mértéket veszi figyelembe költségként, a térítés fennmaradó
része után adót fizet, vagy a felmerült költségeket az a) pontban leírt
módszerrel számolja el.
A törvény kötelezően előírja a kiküldetési rendelvény tartalmi
követelményeit. Eszerint a kiküldetési rendelvény a munkáltató által két
példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti
utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesíményt,
az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen
költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges
adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.) A kiküldetési
rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a
bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.
|
|
|
2.
|
Azok a
magánszemélyek, akik valamely más tevékenységből (pl. mezőgazdasági
kistermelésből, tudományos tevékenységből stb.) származó bevétellel szemben
tételes költségelszámolást alkalmaznak (Szja tv.
3. illetőleg 11. sz. melléklet alapján), a bevétel megszerzése érdekében
felmerült gépkocsihasználat költségeként a
törvény melléklete szerinti módszerek valamelyikével meghatározott
költségeket vehetik figyelembe.
Az egyéni vállalkozónak és a mezőgazdasági őstermelőnek - az előzőeken
túlmenően - lehetősége van arra is, hogy útnyilvántartás vezetése helyett
havi 500 kilométernek megfelelő költséget számoljon el a személygépkocsi
üzemi célú használata miatt. Ekkor azonban a fenntartási költségek a
kilométerenkénti 3 forint normaköltség alkalmazásával számolhatók el.
Az úthasználat díja az út használatára való jogosultság időszakában a
díjköteles útszakaszon megvalósult üzleti célú futásteljesítmény arányában
számolható el.
Bármelyik költségelszámolási módszer választása
esetén a gépjármű tulajdonjogát igazolni kell egy esetleges adóellenőrzés
során. A tulajdonjog igazolása a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás
befizetését igazoló szelvénnyel történik, amelyet az adó megállapításához
való jog elévüléséig meg kell őrizni.
|
|
|
A cégautóadó fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely)
a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot
biztosítja (lehetővé teszi). A cégautóadó
fizetésére kötelezettnek a személygépkocsi tulajdonosát - ha a tulajdonos és
az üzembentartó (üzemeltető) személye eltér, akkor üzembentartóját (üzmeltetőjét) - kell tekinteni, kivéve, ha okirattal
bizonyítja, hogy a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólag más
személy jogosult. Ez utóbbi esetben a személygépkocsi használatának
átengedésére kizárólagos jogosult más kifizető köteles a cégautóadót
megfizetni.
Magáncélú használatnak az minősül, ha
bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az
irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján
megállapítható, hogy a cégautót magánszemély(ek) -
akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül
- személyes célra (is) használja (használják), vagy használhatja
(használhatják).
Természetbeni juttatásnak ugyanis a kifizető tulajdonában, vagy általa
bármely más jogcímen használt személygépkocsi (a cégautó) magáncélú
használatára tekintettel keletkező jövedelem minősül.
Személygépkocsinak minősül a négy, illetve
három gumiabroncs kerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel
együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy
ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű
személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak
minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett
együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek
rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de
kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek
szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve
azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki
átalakítással került sor.
A cégautó után az adó havonta fizetendő
mértéke a következő:
|
A személygépkocsi beszerzési ára (Ft)
|
A személygépkocsi beszerzésének
évében és az azt követő 1-4. évben (Ft)
|
A személygépkocsi beszerzésének évét
követő 5. és további években (Ft)
|
|
1 – 500 000
|
6 000
|
3 000
|
|
500 001 – 1 000 000
|
8 000
|
4 000
|
|
1
000 001 – 2 000 000
|
12 000
|
6 000
|
|
2 000 001 – 3 000 000
|
20 000
|
10 000
|
|
3 000 001 – 4 000 000
|
26 000
|
13 000
|
|
4 000 001 – 5 000 000
|
32 000
|
16 000
|
|
5 000 000
felett
|
42 000
|
21 000
|
A cégautóadót a
kifizetőnek havonta meg kell állapítania, valamint a tárgyhónapot követő hó
12-éig meg kell fizetnie, illetve be kell vallania a kötelezettségei között.
Az adókötelezettség tekintetében minden olyan hónap, amelyben a kifizető -
bármely rövid időtartamra - magáncélú használatot biztosított (tett
lehetővé), egész hónapnak számít. A cégautóadó
fizetésére kötelezett kifizető személyében bekövetkezett változás esetén az
új kifizetőt a változás hónapját követő hónaptól terheli a cégautóadóval összefüggő minden kötelezettségét.
Ha a cégautóadó
fizetésére kötelezett kifizető a személygépkocsit üzletszerűen kölcsönző,
bérbeadó kifizetőtől (más személytől) nem a teljes naptári hónapra szerezte
meg a cégautó használatának jogát, akkor a cégautó havonta fizetendő mértéke
- az előbbiektől eltérően - a táblázat szerint megállapított adótétel egyharmincad részének és a használat alapjául szolgáló
jogviszony (így különösen a bérlet) fennállása napjai számának szorzata, ha
ez alatt az időszak alatt a kifizető - bármely rövid időtartamra - magáncélú
használatot biztosított.
A személygépkocsi beszerzési ára:
|
a)
|
a személygépkocsinak az üzembe helyezése
időpontjára a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően
megállapított bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke, egyéni
vállalkozó által üzembe helyezett személygépkocsi esetében a
személygépkocsinak az üzembe helyezés időpontjára az Szja
törvény rendelkezései szerint megállapított beruházási költsége;
|
|
b)
|
a személygépkocsinak a magáncélú
használat első napjára megállapított szokásos piaci értéke, ha a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizető bármely okból
nem ismeri a személygépkocsi a) pont szerinti beszerzési árát
|
Ha a cégautó fizetésére nem az a kifizető (más
személy) kötelezett, aki (amely) a cégautót a magáncélú használatot
megelőzően üzembe helyezte, akkor e kifizető (más személy) nyilatkozhat a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizetőnek a cégautó
beszerzési áráról. A cégautó szokásos piaci értékét a cégautónak megfelelő
személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás - a cégautó
beszerzésének időpontját figyelembe vevő, a valóságnak megfelelő - írásba
foglalt nyilatkozata alapján is meg lehet állapítani.
A cégautó beszerzésének éve a tulajdonjog megszerzésének éve, ha azonban a cégautóadó megfizetésére nem a tulajdonos kötelezett,
akkor az adófizetés alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének (így
különösen a bérleti szerződés, a lízingszerződés megkötésének) az éve.
Az eva hatálya
alatt az egyéni vállalkozót, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság adóalanyt, továbbá magánszemély tagját, volt tagját
(örökösét) nem terheli a cégautó adóval összefüggésben adókötelezettség.
Nem kell megfizetni a cégautó adót
meghatározott célokra használt személygépjárművek esetében, így azon
személygépkocsi után:
|
-
|
amelyet megkülönböztető fény- és
figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel (az erről szóló
belügyminisztériumi rendelet alapján), továbbá, amelyet az egyházak,
egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához
üzemeltetnek;
|
|
-
|
amelyet postai szolgáltatás (SzJ 64.11.1.), közműhiba-elhárítás, kegyeleti
szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a
személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag
továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint amelyet a társas
vállalkozás taxi rendszerű személyszállítás, vagy gyakorlati
gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet;
|
|
-
|
amelyet a
betegségmegelőző és gyógyító céllal, szociális céllal, az
egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány,
közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint célszervezet kizárólag
súlyosan fogyatékos személyek szállítására üzemeltet;
|
|
-
|
amelyet
kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott
háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység érdekében, valamint az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján
kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő
közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása
érdekében üzemeltetnek;
|
|
-
|
amelyet a
kifizető ellenérték fejében adott a magánszemély használatába, feltéve, hogy
a használat díjának (például a bérleti díjnak, a lízingdíjnak) a havi
mértéke eléri a cégautóadó havi mértékét és a
személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit kizárólag a
személygépkocsit használó magánszemély viseli;
|
|
-
|
amelyet az
átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet;
|
|
-
|
amelyet a
vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve
azon időszakot, amelyre vonatkozóan az értékcsökkenési leírást, a bérleti
díjat költségként számolja el.
|
A kifizető köteles azonban megállapítani,
megfizetni és bevallani a cégautóadót azon cégautó
után, amelyet - az utolsó három jogcímen fennálló mentességet nem ideértve -
nem kizárólag a meghatározott alapfeladatok ellátására használnak, hanem a
körülményekből megállapítható a személyes használat is. Az alapfeladathoz
kapcsolódó kizárólagos használatot igazoló minden dokumentumot (menetlevél,
útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévüléséig a kifizetőnek
meg kell őriznie. Ellenkező esetben azt kell feltételezni, hogy a cégautóadó megfizetése alól az említett rendelkezések
alapján nem mentesült.
Nem kell megállapítani, megfizetni és
bevallani a cégautóadót azon személygépkocsi után,
amelyet a kifizető a hónap egyetlen napján sem üzemeltetett és ez a tény a
körülmények alapján egyértelműen megállapítható. Ilyen körülménynek kell
tekinteni különösen a cégautó tartalékban tartását és üzemképtelenségét
mindaddig, amíg az nem kerül forgalomba.
Amennyiben olyan magáncélú használatról van
szó, amikor a magánszemély az egyébként a cégautó fizetésére kötelezett
kifizetőnek térítést fizet, szintén nem kell cégautó adót fizetni, feltéve,
hogy ez a térítés legalább a magáncélú használat során futott kilométernek
megfelelően
|
a)
|
az
üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján
az Szja törvény rendelkezései szerint
megállapított, vagy
|
|
b)
|
a számlák alapján meghatározott
üzemanyagköltség és az általános szeméygépkocsi normaköltség
figyelembe vételével kiszámított összeg. Az üzemanyagköltség megtérítettnek
tekintendő akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagra fordított
kiadást kizárólag a magánszemély viseli.
|
Reméljük, hogy e témakörben is segítségedre
lehettünk, de felhívjuk szíves figyelmed, hogy áttekintésünk nem pótolhatja a
jövedelemadó törvények és a számviteli törvény ismeretét.
|
