Ellenőrzési tapasztalatok cégautó-adó esetében
Az
elmúlt időszakban lefolytatott revíziók során gyakran tett megállapítást az
APEH cégautó-adóval kapcsolatos tényállás alapján az alábbiak szerint:
A társaság
a vizsgálat alá vont években személygépkocsikat üzemeltetett, cégautó-adót
azonban nem fizetett, a kizárólagos hivatali célú használatot
útnyilvántartással kivánta alátámasztani. A
kiállított menetlevelek látszólag hivatalos utakat tartalmaztak, azonban
azoknak az egyéb dokumentumokkal való összevetése során az ellenőrzés
ellentmondásokat tárt fel. Az útnyilvántartásokon nem szerepeltek a
jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemek, ellentmondások tapasztalhatók a
gépkocsi üzemanyag-vásárlások helyszíne és az útnyilvántartások szerinti
útvonal között, a dolgozók a náluk levő autókat ünnepnapokon és szabadságuk
idején is használták stb. emiatt a revízió azt nem fogadta el a gépjárművek
hivatalos célú használatát igazoló dokumentumként.
A
személygépkocsik a vizsgált években többször voltak javítva, ill. különböző
alkatrészeket vásároltak hozzá, különféle költségeket számoltak el a
működésével kapcsolatban. Ezen költségek után felszámított előzetes általános
forgalmi adót az adózó analitikus nyilvántartásaiban levonandó adóként
szerepeltette, és ezáltal a fizetendő adóját ezen összegekkel csökkentette.
Az
általános forgalmi adóról szóló, mód. 1992. évi LXXIV. tv. 33.§ (1) bekezdése
értelmében nem vonható le az előzetesen
felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást részben vagy
egészben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja
fel.
A
személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény értelmében nem kell a cégautó
adót megfizetni abban az esetben, ha a személygépkocsi tulajdonos kifizető a
magáncélú használat hiányát az adott személygépkocsira vonatkozó
útnyilvántartás és a kilométeróra állás alapján hitelt érdemlően bizonyítja.
Mivel
fentiek alapján a vállalkozás a kizárólagos hivatali célú használatot az
útnyilvántartásával nem tudta alátámasztani, így a revízió megállapította a
cégautó-adó fizetési kötelezettséget.
A
hivatkozott törvény 70.§ (1) bekezdése szerint természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi
engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű
ilyen dokumentumokat is) ellátott
személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem,
továbbá a (13) bekezdés előírja e § alkalmazásában magáncélú használat
különösen, ha a személygépkocsit a körülményekből (szabályzat, szerződés,
útnyilvántartás, stb.) megállapíthatóan magánszemély akár állandó, akár eseti
jelleggel a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül személyes céljaira
használja. Az adómértéket a törvény (3) és (4) bekezdése szabályozza, a
gépkocsi beszerzési évétől és beszerzési árától függően.
Az
egészségügyi hozzájárulásról szóló, mód. 1998. évi LXVI. törvény 4.§ (2)
bekezdése esetében a 70.§-a szerinti természetbeni
juttatás esetén (cégautó adó) a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi
hozzájárulás a fizetendő cégautó adó 25
százaléka.
A
cégautó után 3 % munkaadói járulék is terheli a társaságot, így az is revízió
keretében került megállapításra. A foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek
ellátásáról szóló, mód. 1991. évi IV. törvény 40.§ (1) bekezdése szerint a
munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 %-a
után 3 % munkaadói járulékot kell fizetni. (APEH Zala Megyei Igazgatóság)
|
|
Tosevics Miklós |
|
|
|||
|
