A FairConto Pénzügyi tanácsadó Zrt. tanulmánya: 2012.-től ismételten levonhatóvá vált a személygépkocsi bérleti díjában felszámított adó. Az adózási témájú topikok kedvelt témája volt az elmúl hónapokban a kérdéskör. Mindenki arra kereste a megoldást, hogy mi az a legkevesebb adminisztráció, amit a levonási jog érdekében el kell készíteni. A probléma abból ered, hogy ugyan a bérleti díj áfa tartalmának levonására szolgáló tételes tiltás kikerült a 124. §-ból, viszont a 120. §-ban foglalt előírás csak olyan mértékig engedi az adó levonását, amilyen mértékig adóköteles tevékenység érdekében történik az igénybevett szolgáltatás felhasználása.
Vagyis a magán célú személygépkocsi használat esetében a magánhasználatra jutó bérleti díj áfa tartalma nem vonható le továbbra sem. Álláspontom szerint csak egyetlen nyilvántartás alkalmas a magánycélú használta dokumentálására, az pedig a kellő adattartalommal vezetett útnyilvántartás, illetve ennek egyik változata a kiküldetési rendelvény. Megjegyzem, hogy a kiküldetési rendelvény mellett szükséges egy folyamatosan vezetett útnyilvántartás is, mivel a teljes körű futás teljesítmény csak ezzel dokumentálható.
Az útnyilvántartásban szükséges megjelölni azon utakat, amelyeket nem üzleti célból futottak a járművel. Az eltérő célú futásteljesítmények arányában kell megosztani a bérleti díj adótartalmát levonható és nem levonható részre. Fontos, hogy a jármű birtokolása okán fizetett adó (cégautóadó) miatt nem válik üzleti célúvá a magánhasználat. Az adónem megalkotásakor kizárólag az Szja tv. szerinti adómentes magáncélú használatra volt tekintettel a törvényalkotó. Vagyis a magáncélú használat adómentes az Szja tv. szerint, de az Áfa tv. nem teszi lehetővé az adó levonását magáncélú használat esetében.
Ismételten előtérbe kerülnek a magánhasználatra vonatkozó régi, már elfeledett kérdések.
A munkába járás üzleti célúnak, vagy magáncélúnak minősül a cégvezető esetében. Erre gyakorlatilag azt lehet válaszolni, hogy is-is, viszont az adóhatóság korábbi gyakorlata egyértelmű volt a kérdéskörben, miszerint a munkába járás nem minősül üzleti célú használatnak a jármű esetében.
Árnyaltabb a helyzet az üzletkötő esetében, ha a gépjárművet lakhelyén tárolja. Ha az üzletkötő, a cég által bérelt járművel végzi a munkáját, és a munkaideje akkor kezdődik, mikor elindul otthonról, és akkor fejeződik be mikor hazaér, akkor az ő esetében állásponton szerint a napi első felkeresett partnerhez vezető út, és az utolsó partnertől a hazavezető út nem minősül magáncélú használatnak. Minden ezzel ellentétes vélemény aránytalanná tenné a rendszert. Például, ha az üzletkötő budapesti lakhelyű és szombathelyi partnert kell felkeresnie egy adott napon. Ha az előzőekben foglaltak nem alkalmaznánk, akkor a teljes napi futásteljesítmény magáncélúnak kellene tekinteni.
Természetesen lehetősége van az adóalanynak olyan döntést hozni, hogy nem vezet útnyilvántartást, és így nem vonja le a bérleti díj adótartalmának részét vagy egészét.
Az új szabálynak az eltérítő hatása jelentős. Az eltérítő hatás azt jelenti, hogy az adóalanyok a szabály változásának okán megváltoztatják a viselkedésüket, szerződéseiket az adó optimalizálása érdekében. A levonási jog engedélyezése miatt egyre többen döntenek a tartós bérlet, illetve az operatív lízing konstrukciók mellett a jármű tényleges megvásárlása helyett (27% adómegtakarítás). E konstrukciók esetében a szerződésben nem rendelkeznek a felek egyértelműen a tulajdonjogról. Gyakori, hogy a szerződésben a bérleti konstrukció mellett a kikötnek a felek vételi jogot vagy vevőkijelölési jogot a bérlőnek.
A szerződések több problémát vetnek fel a gyakorlati élet során. A lízingbe adó illetve a tartós bérbe adó, rendre egy nagyobb összegű első díjat köt ki, ami sok esetben eléri a jármű értékének 40%-át. Hogyan lehet arányosítani az első havi bérleti díjat, ami a jármű értékének jelentős hányadát teszi ki? Az első díj esetében csak az első havi futásteljesítmény alapján kell arányosítani, vagy valamilyen hosszabb időszakra kell vizsgálni a futásteljesítményt, hiszen az első díj, jelentős összege végül is nem csak az első hónapot érinti? Két lehetőség adódik az egyik, hogy kizárólag az első havi futásteljesítmény alapján arányosítjuk a jármű értékének 40%-át kitevő első havi bérleti díjban felszámított adót, és felvállalunk egy esetleges adóhatósági konfrontációt. A második lehetőség az gyakorlatilag nem is lehetőség, mivel végtelenül bonyolult elszámolási metodikát igényel.
A második lehetőség abból a valóságnak megfelelő feltételezésből indulunk ki, hogy a 40%-os díj nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra. Ennek megfelelően minden hónapban megvizsgáljuk, hogy hónapról-hónapra, hogyan változik a göngyölített adatokból számolható felhasználási arány, és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható részét minden adó elszámolási időszakban korrigáljuk a 132. § foglaltak alapján (mivel nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, így a 135. § szerinti adó elszámolási metodika nem alkalmazható).
