Vegyünk számlát?

Kockázatos: amellett, hogy a “frankó” számlák árfolyama – tudtommal, de nem gyakorolva – 20% körül mozog, tényleges adózás után is a számla mögött teljesítés nincs, így aki ilyet vesz, sosem aludhat nyugodtan…

Minek is tennénk ezt, hiszen osztalékot is ki lehet venni 30% körüli összegért (esetenként 20%) – legálisan -, de most komolyan: tényleg érjen még 30%-al kevesebbet a nehezen megkeresett pénzünk?

Szerintem ezzel is csak akkor éljünk, ha már nagyon muszáj.

De akkor mit lehet tenni?

Gondolkodjunk csak: mik azok a “nagy” dolgok, amikre az ember élete során gyűjt, amire vágyik!

Hát az autó! Persze van más is, de témánknál fogva vizsgáljuk meg ezt.

Habár a folyamatosan emelkedő cégautóadó miatt egyre többen veszik ki az autót a cégből – és számolják el magánautójukat kiküldetési rendelvényen -, nem biztos, hogy temetni kell a cégautós megoldást!

Gondoljunk bele: ha én magánpénzből 10 millió Ft-ért akarok autót venni, akkor

Autó ára: 10 millió Ft
Működési költségek 3 évre (benzin, biztosítás, szerviz, stb.): kb. 3 millió Ft
Kiküldetési rendelvényen elszámolható: kb. – 2,16 millió Ft
TAO + osztalékadó, hogy lehessen ennyi pénzem: 4,65 millió Ft
Kiküldetésin társasági adó és osztalékadó megtakarítás: – 0,648 millió Ft
Magánautó összes költsége: 14,84 millió Ft!

Viszont ha úgy gazdálkodunk, hogy nem vesszük ki a “spórolt” pénzünket a cégből és így veszünk 10 millióért cégautót, akkor

Autó ára: 10 millió Ft
Cégautóadó 3 évre: kb. 0,8 millió Ft
Működési költségek 3 évre (benzin, biztosítás, szerviz, stb.): kb. 3 millió Ft
Megspórolt társasági adó: – 0,98 millió Ft
Cégautó összes költsége: 12,82 millió Ft!

Eddig spóroltunk 2 millió Ft-ot, azaz durván 14 %-ot.

De várj, ez még nem minden!

2012-től vissza lehet igényelni a bérelt- vagy lízingelt autó ÁFA tartalmát, ami még további megtakarításokat hoz!

Autó lízingdíja 3 évre (biztosítással, szervizzel): 7,2 millió Ft
Cégautóadó 3 évre: kb. 0,8 millió Ft
Üzemanyag 3 évre (lízingcégek kedvezményével): kb. 1,8 millió Ft
Megspórolt társasági adó: – 1 millió Ft
Útnyilvántartással alátámasztott ÁFA visszaigénylés (70%-os céges úttal számolva): -1,07 millió Ft
Bérautó összes költsége: 7,7 millió Ft!

A bérautó példájában nem a mi tulajdonunk az autó, de ha azt vesszük, hogy az első 2 példában lévő 3 éves autó maradványértéke ›kevés‹ millió Ft, akkor könnyen beláthatjuk, ez a fajta “pénzmosás” nemcsak legális, de igen takarékos is!

Viszont az sem egy elhanyagolható tény, hogy a lízingelés megkezdésekor nem kell rendelkezned a teljes vételárral, csak töredékével! Egy autónál se semmi ez, de flották esetében tetemes pénz marad a bevételteremtő tevékenység finanszírozására!

Felmerül a kérdés: miért nem csinálja ezt mindenki? Valamit rosszul számoltam?

Vagyis a magán célú személygépkocsi használat esetében a magánhasználatra jutó bérleti díj áfa tartalma nem vonható le továbbra sem. Álláspontom szerint csak egyetlen nyilvántartás alkalmas a magánycélú használta dokumentálására, az pedig a kellő adattartalommal vezetett útnyilvántartás, illetve ennek egyik változata a kiküldetési rendelvény. Megjegyzem, hogy a kiküldetési rendelvény mellett szükséges egy folyamatosan vezetett útnyilvántartás is, mivel a teljes körű futás teljesítmény csak ezzel dokumentálható.

Az útnyilvántartásban szükséges megjelölni azon utakat, amelyeket nem üzleti célból futottak a járművel. Az eltérő célú futásteljesítmények arányában kell megosztani a bérleti díj adótartalmát levonható és nem levonható részre. Fontos, hogy a jármű birtokolása okán fizetett adó (cégautóadó) miatt nem válik üzleti célúvá a magánhasználat. Az adónem megalkotásakor kizárólag az Szja tv. szerinti adómentes magáncélú használatra volt tekintettel a törvényalkotó. Vagyis a magáncélú használat adómentes az Szja tv. szerint, de az Áfa tv. nem teszi lehetővé az adó levonását magáncélú használat esetében.

Ismételten előtérbe kerülnek a magánhasználatra vonatkozó régi, már elfeledett kérdések.

A munkába járás üzleti célúnak, vagy magáncélúnak minősül a cégvezető esetében. Erre gyakorlatilag azt lehet válaszolni, hogy is-is, viszont az adóhatóság korábbi gyakorlata egyértelmű volt a kérdéskörben, miszerint a munkába járás nem minősül üzleti célú használatnak a jármű esetében.

Árnyaltabb a helyzet az üzletkötő esetében, ha a gépjárművet lakhelyén tárolja. Ha az üzletkötő, a cég által bérelt járművel végzi a munkáját, és a munkaideje akkor kezdődik, mikor elindul otthonról, és akkor fejeződik be mikor hazaér, akkor az ő esetében állásponton szerint a napi első felkeresett partnerhez vezető út, és az utolsó partnertől a hazavezető út nem minősül magáncélú használatnak. Minden ezzel ellentétes vélemény aránytalanná tenné a rendszert. Például, ha az üzletkötő budapesti lakhelyű és szombathelyi partnert kell felkeresnie egy adott napon. Ha az előzőekben foglaltak nem alkalmaznánk, akkor a teljes napi futásteljesítmény magáncélúnak kellene tekinteni.

Természetesen lehetősége van az adóalanynak olyan döntést hozni, hogy nem vezet útnyilvántartást, és így nem vonja le a bérleti díj adótartalmának részét vagy egészét.
Az új szabálynak az eltérítő hatása jelentős. Az eltérítő hatás azt jelenti, hogy az adóalanyok a szabály változásának okán megváltoztatják a viselkedésüket, szerződéseiket az adó optimalizálása érdekében. A levonási jog engedélyezése miatt egyre többen döntenek a tartós bérlet, illetve az operatív lízing konstrukciók mellett a jármű tényleges megvásárlása helyett (27% adómegtakarítás). E konstrukciók esetében a szerződésben nem rendelkeznek a felek egyértelműen a tulajdonjogról. Gyakori, hogy a szerződésben a bérleti konstrukció mellett a kikötnek a felek vételi jogot vagy vevőkijelölési jogot a bérlőnek.

A szerződések több problémát vetnek fel a gyakorlati élet során. A lízingbe adó illetve a tartós bérbe adó, rendre egy nagyobb összegű első díjat köt ki, ami sok esetben eléri a jármű értékének 40%-át. Hogyan lehet arányosítani az első havi bérleti díjat, ami a jármű értékének jelentős hányadát teszi ki? Az első díj esetében csak az első havi futásteljesítmény alapján kell arányosítani, vagy valamilyen hosszabb időszakra kell vizsgálni a futásteljesítményt, hiszen az első díj, jelentős összege végül is nem csak az első hónapot érinti? Két lehetőség adódik az egyik, hogy kizárólag az első havi futásteljesítmény alapján arányosítjuk a jármű értékének 40%-át kitevő első havi bérleti díjban felszámított adót, és felvállalunk egy esetleges adóhatósági konfrontációt. A második lehetőség az gyakorlatilag nem is lehetőség, mivel végtelenül bonyolult elszámolási metodikát igényel.

A második lehetőség abból a valóságnak megfelelő feltételezésből indulunk ki, hogy a 40%-os díj nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra. Ennek megfelelően minden hónapban megvizsgáljuk, hogy hónapról-hónapra, hogyan változik a göngyölített adatokból számolható felhasználási arány, és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható részét minden adó elszámolási időszakban korrigáljuk a 132. § foglaltak alapján (mivel nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, így a 135. § szerinti adó elszámolási metodika nem alkalmazható).

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Nevet, mert a 121 visszajelzésből csak 2 volt, aki azt írta, hogy valami nem volt szimpatikus nálunk, természetesen az ár volt az egyik. Prémium terméknél kell, hogy legyen ilyen, ez rendben. Még az is belefér, hogy kb. 10%-a a válaszolóknak valami egyéb, általában egyedi okból nem vásárolt – nem tőlünk, hanem sehonnan.

Ami viszont nagyon szomorú, hogy a válaszolók 90%-a kerek perec leírta, hogy minden szimpatikus nálunk (esetleg később vesznek is), de a válság miatt most nincs pénz, rosszabb esetekben már autó sincs vagy éppen cég…

Ez viszont már nemcsak szomorú, hanem ijesztő!

Köszönöm mindenkinek a választ, természetesen azért kérdeztünk, hogy kezeljük a kezelhetőt, ami most sem marad el, mindenesetre a beígért fényképező nyertese:

Kissné Éva, Comenius 2010 Bt.

Gratulálunk!

Ismét bejött a trükk, amiről már korábban is írtam: az történt, hogy 2 napig hiába hívogattam a helyi adóosztály illetékesét egy sima ügyben, a recepciós (ott ügyfélszolgálatos) hölgy azt mondta, hogy egyik nap azért nem veszik fel a telefont mert ügyfélszolgálati nap van (mennek az emberek), a másik nap azért nem veszik fel, mert nincs ügyfélszolgálati nap…

Ma begurultam, és bevetettem a mindent vivő trükköt:

“Értem én ezt hölgyem, de most akkor tényleg  azzal menjek be legközelebb a Polgármester Úr fogadónapjára, hogy egy ilyen piszlicsáré ügyet sem tudnak maguktól elintézni a kollégái?” – kérdeztem.

Egy darabig ijedt hangon bizonygatta, hogy ne ezt mondjam, mert Ő felveszi a telefont, tehát az ügyfélszolgálat működik, az adóosztály nem veszi át a hívást. Én pedig azt bizonygattam, hogy nem érdekel, hogy választja le a kérdést, én nem tudom elintézni az ügyem és kész.

Ez tartott kb. 20 másodpercig, majd jött a “Várjon egy picit”, eltelt 5 másodperc és már az illetékessel beszéltem, aki egy pillanat alatt elintézte telefonon azt, amiért be kellett volna mennem, mert tulajdonképpen időpontot akartam egyeztetni…

Mutyiország.

El is kezdtem – nyertem és vesztettem -, de rájöttem, hogy jobb lenne szerencsejáték helyett megtanulni a szakmát.

Ismerősöm ajánlására el is mentem egy tőzsdeiskola bemutató előadására. A Bank Centerben tartották egy szépen berendezett előadóteremben, nagy megelégedettségemre jó nagy asztalok voltak, pont úgy, ahogy én nagy helyen szeretek dolgozni. Gondolatban kitettem a számítógépem és a jegyzeteim, “pont jó lesz”, kedvem volt ide eljönni.

Igaz, a bemutató előadás a felétől elég unalmas volt, az előadó ugyanazt ismételgette pepitában, és rengeteg olyan elem volt, amiről azt gondoltam, hogy én azt sokkal jobban csinálom amikor én adok elő, ennek hangot is adtam. Rengeteg papíron ugyanazt kellett többször kitölteni, ez volt az első jel, hogy nem túl profi.

Egyébként itt azt mondta a végén az előadó, hogy csurig vannak jelentkezőkkel, és Ő már akkora májer, hogy csak hobbiból oktatgat (látszik), és nemsokára ezt is leadja samesznak, úgyhogy igyekezzünk, mert ez az utolsó lehetőségünk őfelsége oktatásán részt vennünk. Értem én a marketinget…

Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy jelentkezem a 10 hetes tanfolyamra, rááldozok kb. 150e Ft-ot és 55 órámat + a házi.

Arra gondoltam, hogy látok tudást az előadóban, kevésbé jó előadása mellett én majd kihámozom a lényeget – van ilyen. Egy kicsit megijedtem, mikor említették, hogy 140 hallgató lesz a tanfolyamon, mindjárt gyakorló workshop rendezvényszervezőként fel is merült bennem:

• Hogy fog ennyi ember kérdezni a tanfolyam alatt?
• Mivel azt ígérték, hogy az első alkalommal már számítógépen gyakorlunk, hová fogjuk bedugni a gépeket?
• Melyik az a router, ami ki fog szolgálni 140 embert, ami mobilokkal együtt kb. 200 netes eszközt jelent?

Gondoltam, hogy nem először csinálják – biztos van rá megoldás.

Az első csalódás akkor ért, amikor ma reggel 8-kor huszadmagammal ott álltunk a megjelölt helyen, és kordonnal volt elzárva az út. Gyanús volt, hogyan akarnak beíratni és kifizettetni 140 embert egy óra alatt, de amikor már kb. 50-70 ember várt 8:30-kor, akkor már láttam, hogy ez amatőr irányba kezd menni (fent 8:10-kor kezdtek el pakolni, de oda se köszöntek, hogy “bocs, csúszunk”), el is mentem reggelizni abba a Burger Kingbe, ahol 18 éve(!) dolgoztam… a régi szép idők meleg emlékével a szívemben mentem vissza 8:55-re, amikor már hosszú, tömött sorban álltak felfelé a lépcsőn az emberek.

“Ajaj” – gondoltam, de beálltam a sorba.

“Te, figyu, azt hirdették, ha hozunk még embert, akkor adnak 10-15-% kedvezményt, nem társulunk össze?” – szervezkedett magyar módra az előttem álló, de leszereltem, hogy nekem számla kell.

“Magyarország, vérünkben van a simli” – gondoltam magamban, amikor kb. 10 perc múlva lejött a kislány a lépcsőn, “Kér még valaki részletfizetéses kérvényt?”.

“Mi a francnak jönne tőzsdézni az, aki még 150e Ft-ot sem tud egybe kiköhögni, az miből fog majd tőzsdézni?” – gondoltam magamban, miközben csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, szinte alig volt valaki, aki ne ezt a papírt töltögette volna ki…

“Jó helyre kerültem – a remény hal meg utoljára”, egyből a marketing célcsoport meghatározásának a hatékonysága jutott eszembe, tehát nagyon meg kell néznem, hogy ki mellé ülök.

Persze a papírt osztogató fiatal hölgynél mindjárt szóvá is tettem, hogy eddig nem tűnik profinak amit csináltak, erre “azért nem kezdtünk pontosan, mert 8:30-kor alig volt itt 15 ember”.

Jeleztem, hogy a félrebeszélésnél jobb, ha inkább az igazat mondja, mert bár a sor végén állok, én itt voltam 8-kor, és 8:30-kor már elég sokan voltunk idegesek lent. Erre megint jött egy félreduma, hogy azért csúsznak, mert reggel kezdődik az előadás, és Ők délutáni keléshez szoktak… erre inkább már nem szóltam semmit, visszaálltam a sorba, közben hallottam, hogy kiabálja a sornak a kislány, hogy “2 terembe leszünk egy előadóval, de lesz kivetítő, nyugi”.

Afelől is megnyugtatott, hogy ahány órát fog késni az előadás kezdete, annyival tovább is tart…

Mi van?

Olyan 30 perc múlva egész előre értem a sorban, amikor beláttam ugyanabba a terembe amiben egy héttel ezelőtt ültünk, csak egy kicsit más kép fogadott:

Addigra olyan 100 ember volt bezsúfolva abba a terembe ahol 50 is sok volt, és már nem voltak asztalok, keskeny, koppanásig összetolt székeken vigyázülésben 200 szem pislogott összezsúfolva, egymás nyakán, a kabátjukon ülve, ölükben egy halom jegyzet.

Rossz volt nézni is, a lágerben jobb volt a helybeosztás… mindjárt láttam, hogy ilyen körülmények közt megtanulni semmit sem lehet, maximum meghallgatni… nem ugyanaz!

A sor elején pedig az előadó maga ült, szétfolyt, izzadt teste lelkesen számolta a pénzt, előtte pénzkötegek, és tényleg olyan arcot vágott, mint aki most beszedi a pénzt és futásnak ered egy orbitális átverés után.

Ijesztő volt, mindent el tudtam képzelni, csak azt nem, hogy én itt 55 órát fogok ülni és értelmesen töltöm el az időm, a pénzem.

“Aki még teheti, most fusson” – mondtam a mögöttem állóknak, és már fordultam is vissza, arcukon láttam a döbbenetet és az egyetértést, de csak azt kérdezték miért, én pedig soroltam. Arra bíztattak, hogy ezt az előadónak mondjam.

“Ezen nem múlik” – és már ott is álltam az előadó előtt.

“Kedves András – kezdtem miközben izzadtan számolta a pénzt – mielőtt befizetnék, szeretném megtudni, hogy itt miért nem az fogad minket amit múltkor ígértél: pad nélküli tömött embertömeg, hogy fogunk kérdezni, hol a helye a gépnek, stb.” – amit felsoroltam előbb.

A válasz az volt, hogy ilyeneket ne a többiek előtt kérdezzek, és ha személyes konzultációra van szükségem, akkor van rá lehetőség külön díjszabás ellenében.

“Nem szeretnék személyes konzultációt, hanem egy közérdekű kérdést tettem fel” – mutattam a szánalmasan bezsúfolt embertömegre, hogy mi lesz itt, szeretném tudni mielőtt fizetek, mert amit eddig láttam az oltári amatőr volt.

Erre még jobban el kezdett izzadni, remegett a szája, és elkezdett olyan bődületes félrebeszélésbe, hogy totál eldurrant az agyam, hogy ilyen hülyének néznek, sarkon fordultam és sok szerencsét kívántam a maradóknak.

Nekem pedig maradt 150e Ft-om és egy csomó szabadidőm, de a tőzsdéhez továbbra sem értek, viszont kéne… van valakinek ötlete?

Megjegyzés a címmel kapcsolatban: simán lehet, hogy nem átverésre ment a dolog, hanem egyszerűen csak irtózatosan amatőr az egész. Az én szememben ez ugyanaz, de mindenki döntse el maga a minősítést.