A beszélgetés közben egy érdekes dolgot említett: egyszer történt vele – hogy a szokásos konkurencia felmérés közben árajánlatot két saját magának a gmail-es email címére – és ekkor egy döbbenetes felismerésre jutott…

…történt ugyanis, hogy az árajánlatban – értelemszerűen – olyan szavakat használnak, ami a szakmájára jellemző, és tudod mi történik ilyenkor?

Hát az, hogy a Google AdWords-ben hirdető konkurensek az ilyen tartalomra hirdetnek, és ilyenkor a levél olvasása közben az összes konkurens hirdetése megjelenik, miközben Te egy árajánlatot olvasol!

Pontosan egy klikkre vagy onnan, hogy – eddig ismeretlenektől – is kérj árajánlatot…!

Ijesztő?

Hát az. Mielőtt legyintenél, megsúgom, hogy a cégek körében igen népszerű a Gmail webes felülete, és ezek száma napról-napra nő!

Mielőtt azt hinnéd, hogy ez csak akkor van így, ha valami@gmail.com címre küldöd, tévedsz!

Sokan használják a Gmailt saját domainjükkel – én is – azaz sohasem tudhatod, hogy az olvasónál megjelennek-e a konkurenseid hirdetései!

“Mit lehet tenni?”

1. Használd ki a lehetőséget, és hirdess Te is így.

2. Ne küldj könnyelműen árajánlatot, legyen meg annak a megfelelő és hatékony körítése, de erről már a marketingesed faggasd ki…

“Kedves Ákos!

Abszolút nincs különös oka! A programjuk valóban fantasztikus és teljesen kielégíti szerintem mindenki igényét!
Szuper és tényleg mindent megcsinál az ember helyett!
Az ok amiért nem kérem, mert a barátom szintén egy szoftver cég tulajdonosa és ők is készítenek és forgalmaznak
hasonló útnyilvántartó rendszert, ami bár kicsit kevesebbet tud mint az önöké, de nekem az is megfelel, mellette még ráadásul
” baráti ” áron jutok hozzá!”

Jött az érdeklődő levelemre a válasz, amit azoknak szoktam írni, akiknek véleményem szerint ideális megoldás lenne útnyilvántartó programunk, azonban “érthetetlen” okokból mégsem vásárolnak…

…néha kiderülnek érdekes dolgok, mint ez is. Ment is mindjárt a válasz:

“Kedves Zoltán!

Ön árat szokott venni vagy megoldást?

Vajon az árkülönbözet ellensúlyozni fogja éveken keresztül azt a többletidőt, amit a “kicsit kevesebbet tud” program miatt kell dolgoznia?“

Nem értem sokszor az emberek logikáját: értem én, hogy recesszióban kevesebb a pénz, éppen ezért sokkal többet kell dolgozni ugyanazért, tehát időből még kevesebb lesz.

Akkor miért nem olyan dolgokat veszünk ami időt spórol?

Vegyünk számlát?

Kockázatos: amellett, hogy a “frankó” számlák árfolyama – tudtommal, de nem gyakorolva – 20% körül mozog, tényleges adózás után is a számla mögött teljesítés nincs, így aki ilyet vesz, sosem aludhat nyugodtan…

Minek is tennénk ezt, hiszen osztalékot is ki lehet venni 30% körüli összegért (esetenként 20%) – legálisan -, de most komolyan: tényleg érjen még 30%-al kevesebbet a nehezen megkeresett pénzünk?

Szerintem ezzel is csak akkor éljünk, ha már nagyon muszáj.

De akkor mit lehet tenni?

Gondolkodjunk csak: mik azok a “nagy” dolgok, amikre az ember élete során gyűjt, amire vágyik!

Hát az autó! Persze van más is, de témánknál fogva vizsgáljuk meg ezt.

Habár a folyamatosan emelkedő cégautóadó miatt egyre többen veszik ki az autót a cégből – és számolják el magánautójukat kiküldetési rendelvényen -, nem biztos, hogy temetni kell a cégautós megoldást!

Gondoljunk bele: ha én magánpénzből 10 millió Ft-ért akarok autót venni, akkor

Autó ára: 10 millió Ft
Működési költségek 3 évre (benzin, biztosítás, szerviz, stb.): kb. 3 millió Ft
Kiküldetési rendelvényen elszámolható: kb. – 2,16 millió Ft
TAO + osztalékadó, hogy lehessen ennyi pénzem: 4,65 millió Ft
Kiküldetésin társasági adó és osztalékadó megtakarítás: – 0,648 millió Ft
Magánautó összes költsége: 14,84 millió Ft!

Viszont ha úgy gazdálkodunk, hogy nem vesszük ki a “spórolt” pénzünket a cégből és így veszünk 10 millióért cégautót, akkor

Autó ára: 10 millió Ft
Cégautóadó 3 évre: kb. 0,8 millió Ft
Működési költségek 3 évre (benzin, biztosítás, szerviz, stb.): kb. 3 millió Ft
Megspórolt társasági adó: – 0,98 millió Ft
Cégautó összes költsége: 12,82 millió Ft!

Eddig spóroltunk 2 millió Ft-ot, azaz durván 14 %-ot.

De várj, ez még nem minden!

2012-től vissza lehet igényelni a bérelt- vagy lízingelt autó ÁFA tartalmát, ami még további megtakarításokat hoz!

Autó lízingdíja 3 évre (biztosítással, szervizzel): 7,2 millió Ft
Cégautóadó 3 évre: kb. 0,8 millió Ft
Üzemanyag 3 évre (lízingcégek kedvezményével): kb. 1,8 millió Ft
Megspórolt társasági adó: – 1 millió Ft
Útnyilvántartással alátámasztott ÁFA visszaigénylés (70%-os céges úttal számolva): -1,07 millió Ft
Bérautó összes költsége: 7,7 millió Ft!

A bérautó példájában nem a mi tulajdonunk az autó, de ha azt vesszük, hogy az első 2 példában lévő 3 éves autó maradványértéke ›kevés‹ millió Ft, akkor könnyen beláthatjuk, ez a fajta “pénzmosás” nemcsak legális, de igen takarékos is!

Viszont az sem egy elhanyagolható tény, hogy a lízingelés megkezdésekor nem kell rendelkezned a teljes vételárral, csak töredékével! Egy autónál se semmi ez, de flották esetében tetemes pénz marad a bevételteremtő tevékenység finanszírozására!

Felmerül a kérdés: miért nem csinálja ezt mindenki? Valamit rosszul számoltam?

Megerősítem, mi ugyanezt a kifogást hallgatjuk ebben az időszakban, amikor későn fizető ügyfeleknél érdeklődünk, “megcsúsztam az Áfa miatt, nem számítottam ennyire, hadd kérjek még egy kis időt!”.

Hogyan lehet az, hogy 14. éve vagyok vállalkozó, és az elmúlt 168 hónapban egyszer sem buktam ki ezen, és időben tudtam fizetni az Áfa-t és még a beszállítóim is időben kapták meg a pénzt?

Megvan!

Van pénzügyi fegyelmem!

Nem teszek semmi mást, minthogy a számlázó / könyvelő / excel tábla / stb. programban lehet vezetni forintra pontosan, hogy mennyi Áfa befizetés várható, és kalkulálok azzal az összeggel – még véletlenül sem költöm el -, különben is csak akkor rendelek meg valamit, ha már megvan rá a pénzem, nemcsak várható, hogy lesz…

Érzed a különbséget?

Így amikor a könyvelő 20.-a körül elküldi a befizetendő Áfa-t, akkor egyrészt nem kapok szívinfarktust, másrészt már be van készítve a pénz az azonnali utalásra, nem utolsó sorban pedig van kontrollom a könyvelő munkája felett (ennek Ő is örül), továbbá esetleges hibákra és tévedésekre is fény derülhet…

…ebben a hónapban kiderült, hogy egy bejövő vaskos számla nem jutott el hozzá, így azt pótolva máris nem buktam el a számla elszámolását.

Duplán nyertem!

Ugye milyen egyszerű és nagyszerű?

Alkalmazd!

Vagyis a magán célú személygépkocsi használat esetében a magánhasználatra jutó bérleti díj áfa tartalma nem vonható le továbbra sem. Álláspontom szerint csak egyetlen nyilvántartás alkalmas a magánycélú használta dokumentálására, az pedig a kellő adattartalommal vezetett útnyilvántartás, illetve ennek egyik változata a kiküldetési rendelvény. Megjegyzem, hogy a kiküldetési rendelvény mellett szükséges egy folyamatosan vezetett útnyilvántartás is, mivel a teljes körű futás teljesítmény csak ezzel dokumentálható.

Az útnyilvántartásban szükséges megjelölni azon utakat, amelyeket nem üzleti célból futottak a járművel. Az eltérő célú futásteljesítmények arányában kell megosztani a bérleti díj adótartalmát levonható és nem levonható részre. Fontos, hogy a jármű birtokolása okán fizetett adó (cégautóadó) miatt nem válik üzleti célúvá a magánhasználat. Az adónem megalkotásakor kizárólag az Szja tv. szerinti adómentes magáncélú használatra volt tekintettel a törvényalkotó. Vagyis a magáncélú használat adómentes az Szja tv. szerint, de az Áfa tv. nem teszi lehetővé az adó levonását magáncélú használat esetében.

Ismételten előtérbe kerülnek a magánhasználatra vonatkozó régi, már elfeledett kérdések.

A munkába járás üzleti célúnak, vagy magáncélúnak minősül a cégvezető esetében. Erre gyakorlatilag azt lehet válaszolni, hogy is-is, viszont az adóhatóság korábbi gyakorlata egyértelmű volt a kérdéskörben, miszerint a munkába járás nem minősül üzleti célú használatnak a jármű esetében.

Árnyaltabb a helyzet az üzletkötő esetében, ha a gépjárművet lakhelyén tárolja. Ha az üzletkötő, a cég által bérelt járművel végzi a munkáját, és a munkaideje akkor kezdődik, mikor elindul otthonról, és akkor fejeződik be mikor hazaér, akkor az ő esetében állásponton szerint a napi első felkeresett partnerhez vezető út, és az utolsó partnertől a hazavezető út nem minősül magáncélú használatnak. Minden ezzel ellentétes vélemény aránytalanná tenné a rendszert. Például, ha az üzletkötő budapesti lakhelyű és szombathelyi partnert kell felkeresnie egy adott napon. Ha az előzőekben foglaltak nem alkalmaznánk, akkor a teljes napi futásteljesítmény magáncélúnak kellene tekinteni.

Természetesen lehetősége van az adóalanynak olyan döntést hozni, hogy nem vezet útnyilvántartást, és így nem vonja le a bérleti díj adótartalmának részét vagy egészét.
Az új szabálynak az eltérítő hatása jelentős. Az eltérítő hatás azt jelenti, hogy az adóalanyok a szabály változásának okán megváltoztatják a viselkedésüket, szerződéseiket az adó optimalizálása érdekében. A levonási jog engedélyezése miatt egyre többen döntenek a tartós bérlet, illetve az operatív lízing konstrukciók mellett a jármű tényleges megvásárlása helyett (27% adómegtakarítás). E konstrukciók esetében a szerződésben nem rendelkeznek a felek egyértelműen a tulajdonjogról. Gyakori, hogy a szerződésben a bérleti konstrukció mellett a kikötnek a felek vételi jogot vagy vevőkijelölési jogot a bérlőnek.

A szerződések több problémát vetnek fel a gyakorlati élet során. A lízingbe adó illetve a tartós bérbe adó, rendre egy nagyobb összegű első díjat köt ki, ami sok esetben eléri a jármű értékének 40%-át. Hogyan lehet arányosítani az első havi bérleti díjat, ami a jármű értékének jelentős hányadát teszi ki? Az első díj esetében csak az első havi futásteljesítmény alapján kell arányosítani, vagy valamilyen hosszabb időszakra kell vizsgálni a futásteljesítményt, hiszen az első díj, jelentős összege végül is nem csak az első hónapot érinti? Két lehetőség adódik az egyik, hogy kizárólag az első havi futásteljesítmény alapján arányosítjuk a jármű értékének 40%-át kitevő első havi bérleti díjban felszámított adót, és felvállalunk egy esetleges adóhatósági konfrontációt. A második lehetőség az gyakorlatilag nem is lehetőség, mivel végtelenül bonyolult elszámolási metodikát igényel.

A második lehetőség abból a valóságnak megfelelő feltételezésből indulunk ki, hogy a 40%-os díj nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra. Ennek megfelelően minden hónapban megvizsgáljuk, hogy hónapról-hónapra, hogyan változik a göngyölített adatokból számolható felhasználási arány, és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható részét minden adó elszámolási időszakban korrigáljuk a 132. § foglaltak alapján (mivel nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, így a 135. § szerinti adó elszámolási metodika nem alkalmazható).