Útnyilvántartás blog - tapasztalatok útnyilvántartással, kiküldetési rendelvénnyel, cégautóadóval

Értékesítési tapasztalat

2011 augusztus 31., szerda - 16:39

“Van, aki egy életen át keményen dolgozik – csak rossz irányba”

“Könyvelést végzek vállalkozóknak, őstermelőknek. Ezen a vidéken ezt a munkát nem a legerősebben fizetik meg, ezért én saját beruházásként nem tudom megvalósítani egy ilyen szoftver megvásárlását és jegyezzük meg halkan nem is az én érdekem, ügyfelem pedig sokalta az árat. Így írhatja tovább kézzel az útnyilvántartását.”

Ma kaptam ezt a visszajelzést az egyik érdeklődőnktől, elgondolkodtam.

A válság miatt nem lett kevesebb a munka, sőt. Aki tud teremteni, annak még több munkája van, hiszen a tennivalók nincsenek tekintettel az aktuális gazdasági helyzetre.

Az egy másik kérdés, hogy sokaknak sokkal többet kell dolgozniuk sokkal kevesebb pénzért.

Kérdem én, akkor nem az lenne az ésszerű, hogy amit lehet, azt ne manuálisan végezzünk el? Itt van mindjárt az útnyilvántartás…

“De nekem nincs pénzem” – hallom máris a nyafogást.

Persze, mert nem azzal foglalkozol amivel kéne, amiből a pénz jön. Erről ennyit.

Megosztás
 
2011 május 16., hétfő - 20:14

“Bármit megteszek, csak könyörgöm, vásárolj már!”

Valószínűleg ilyen reakciót várt tőlem mai RoadRecord érdeklődőnk, miután este megkaptam másolatban a kollégámhoz írt levelét.

Emlékeztek a Dallasra? Mostanában nézem a sorozatot (Jockey-tól tanulok tárgyalástechnikát :) ), és pont tegnap láttam az ide vágó érdekes jelenetet 1978-ból!

Először az idézet:

"Kedves Péter, 

Nagyot csalódtam, mert a honlap alapján azt gondoltam, hogy Önöknél komoly marketing folyik és, hogy fontos Önöknek az elégedett vásárló.

Természetesen tudomásul vettük, hogy a már egyszer felajánlott 30% kedvezményt sem kaphatjuk meg és akkor ennek fényében holnap máshonnan rendeljük meg a szoftvert."

Értitek, nem?

Nincs komoly marketingünk, mert egyszer kapott egy akciós levelet, és amikor Őméltósága vásárolni kíván nálunk, akkor nem adom meg Neki egy teljesen átlagos vásárlásra az akkori kedvezményt, sőt még adjak Neki 10%-ot, mert minket ért az a megtiszteltetés, hogy szóba állt velünk!

Ha nem engedelmeskedem, akkor másnál rendelik meg a szoftvert. Ezt? Hol máshol? :)

Persze más gyártóra gondolt – ahhoz meg sok szerencsét -, remélem ott féláron adják a szoftvert és jól tönkremegy a konkurencia… :)

És mit tanultam a Dallasból?

Most figyelj: Samantha totál részegen, totál lelakva tántorog a Dallasi nyóckerben, ahol örömlánynak nézik a konkurens hölgyek, és így fogadják: "Áááá, friss husi… na nem bánjuk, de nehogy ár alatt add Magad, mert kicsinálunk!"

1978, Dallas. Na ez a marketing, nem a félár. Fontos az elégedett vásárló, de ne attól legyen elégedett, hogy veszteséggel eladtam Neki valamit, és ha ez csalódást okoz…

Megosztás
 
2011 április 28., csütörtök - 09:27

Nincs más hátra, mint előre!

Valljuk be, nem túl rózsás a helyzet.

Habár némely iparágban tényleg a fellendülés jeleit lehet tapasztalni, de vannak, akik csak azt a látszatot akarják fenntartani, hogy minden rendben van – holott nincs.

A saját mérőszámom mindig az, amit az Ügyfeleimtől tapasztalok, és az pedig elég hervasztó: a RoadRecord támogatását 3 évente kell megújítani, ilyenkor felhívjuk azokat, akiknek lejárt a támogatása. Szinte mindenki úgy nyilatkozik, nagyon bevált neki a program, ennek ellenére sokan mégsem hosszabbítanak, mert már nincs miért: nincs már a cégben autó, rosszabb esetben már cég sincs…

Mit lehet erre mondani?

Biztos vagyok benne, hogy sokan mindent megtettek a túlélésért, de azt is tapasztalom, hogy sokan csak tétlenül nézték végig a céges sorsuk végét.

Hiába várunk a sült galambra, az eredményért tenni kell!

Habár én senki helyett sem tudok csodát tenni, de szoktam ajánlani olyan rendezvényeket, termékeket, amikben azért hiszek, mert nekem bevált, és ezeknek köszönhetően lassan, de fejlődünk – és nem visszafejlődünk…

Ha Te sem vagy elégedett az eredményeiddel, most mindjárt 2 eszközt is javaslok, ami nekem bevált:

Ne feledd: csak a kemény munka vonzza be a sikereket, az állandó sóhajtozás nem.

Megosztás
 
2011 április 21., csütörtök - 07:49

A halogatás a szegény emberek sportja

Szinte ellehetetlenül a telefonos értékesítés ünnepek idején, kollégákkal már sírunk a nevetéstől kínunkban, nézzük mi a műsor Húsvétkor.

Húsvét előtti héten: "Jaj, így Húsvét előtt sok a dolgom, most nem tudok foglalkozni ezzel, különben is már csütörtökön elutazunk, toljuk át jövő hétre!".

Húsvét hétfő hetében: "Ajaj, még nem pihentük ki a sok sonkát, különben is tavaszi szünet van a gyerekeknek ezen a héten, így velük kell lennem, beszéljünk a jövő héten, jó?".

Húsvét utáni héten: "Húúú, a múlt héten Húsvét volt a gyerekekkel, feltorlódott minden, ezen a héten biztos nem tudok vele foglalkozni, ki sem látszom a munkából, beszéljünk később!".

Rá egy hétre: "Igen, tudtam, hogy hívni fog, de most lesz a lányom ballagása, arra készülünk most".

Ballagás után: "Tiszta ideg a család, most lesz az érettségi, ha az lement, akkor beszéljünk, jó?".

Érettségi után: "Végre túl vagyunk a nehezén, ezért elmegyünk nyaralni a családdal, és nyáron ezzel nem tudok foglalkozni, térjünk vissza rá Szeptemberben…"

Ilyenkor felmerül bennem, hogy KI A FRANC DOLGOZIK?

Valamit rosszul csinálok. :(

Megosztás
 
2011 április 9., szombat - 16:34

Nagyvonalú vagy kisstílű?

Mindig érdeklődve figyelem az emberek reakcióit értékesítésünk során.

Sokszor érdekes az a szitu, amikor az ingyenes helyszíni bemutatóra érkezünk, és azt látjuk, hogy az érdeklődő parkolója tele van luxusautókkal, ott van helyben a magyar GDP 10%-a, aztán a programra mégis azt mondják, hogy "drága" és végül marad a "majd a könyvelő megoldja az útnyilvántartást" felkiáltással a nagy semmi. Persze ezek a cégek néha elő is kerülnek, ha jön az APEH ellenőrzésre – érdekes, akkor már nem vagyunk drágák, mert akkor valahogy átrendeződik a prioritás… :)

Nyilván sokszor találkozunk önigazoló, megmagyarázó állításokkal, hogy "az én használatomra elég lesz az az olcsó program is, tudom, hogy az nem olyan jó, de ide jó lesz….".  Érdekes, amikor jön az APEH, akkor itt is kiderül, hogy azért inkább a miénkkel raknák gyorsan rendbe a dolgokat…

A legérdekesebb mégis az, amikor látjuk, hogy milyen nagy összegeket hagynak cégek / magánszemélyek az asztalon azzal, hogy nem vezetnek mondjuk kiküldetési rendelvényt, és nem hajtják be Állam Bácsitól azt a pénzt, ami jár nekik… nagyvonalúan lemondanak róla lustaságukban, holott egy jó programmal percek alatt sok pénzt lehetne fogni!

Ugyanakkor – talán ugyanezek – még rizikós dolgokat is elkövetnek azért, hogy szó szerint pár száz forintot csaljanak – mert talán így jobban esik: a hetekben bementem az egyik környékbeli gazdaboltba, és belecsöppentem egy, a kasszánál folyó "tárgyalásba", ami arról szólt, hogy a 2678 Ft-os ásót hogyan lehetne az ügyvédi irodára íratni különböző takarítószerek formájában…

Nem tudom, mit gondoljak most.

Megosztás
 
HVG Goldenblog 2007 - Üzleti kategória összesített 3. hely

Archívum

letöltés útnyilvántartás weblap vásárlás garanciák térkép referenciák
Plugin from the creators of Brindes :: More at Plulz Wordpress Plugins