Valószínűleg ilyen reakciót várt tőlem mai RoadRecord érdeklődőnk, miután este megkaptam másolatban a kollégámhoz írt levelét.
Emlékeztek a Dallasra? Mostanában nézem a sorozatot (Jockey-tól tanulok tárgyalástechnikát 
), és pont tegnap láttam az ide vágó érdekes jelenetet 1978-ból!
Először az idézet:
"Kedves Péter,
Nagyot csalódtam, mert a honlap alapján azt gondoltam, hogy Önöknél komoly marketing folyik és, hogy fontos Önöknek az elégedett vásárló.
Természetesen tudomásul vettük, hogy a már egyszer felajánlott 30% kedvezményt sem kaphatjuk meg és akkor ennek fényében holnap máshonnan rendeljük meg a szoftvert."
Értitek, nem?
Nincs komoly marketingünk, mert egyszer kapott egy akciós levelet, és amikor Őméltósága vásárolni kíván nálunk, akkor nem adom meg Neki egy teljesen átlagos vásárlásra az akkori kedvezményt, sőt még adjak Neki 10%-ot, mert minket ért az a megtiszteltetés, hogy szóba állt velünk!
Ha nem engedelmeskedem, akkor másnál rendelik meg a szoftvert. Ezt? Hol máshol?
Persze más gyártóra gondolt – ahhoz meg sok szerencsét -, remélem ott féláron adják a szoftvert és jól tönkremegy a konkurencia…
És mit tanultam a Dallasból?
Most figyelj: Samantha totál részegen, totál lelakva tántorog a Dallasi nyóckerben, ahol örömlánynak nézik a konkurens hölgyek, és így fogadják: "Áááá, friss husi… na nem bánjuk, de nehogy ár alatt add Magad, mert kicsinálunk!"
1978, Dallas. Na ez a marketing, nem a félár. Fontos az elégedett vásárló, de ne attól legyen elégedett, hogy veszteséggel eladtam Neki valamit, és ha ez csalódást okoz…
