Álmosan pislogtam és bólogattam, majd otthon SMS-ezek… aztán otthon vettem észre, hogy ezek ugyanolyan amatőrök, mint sok éve, már akkor is feltűnt:

Vazze, ez a sok “O” most nullát jelent vagy o betűt?

Informatikusként már megszoktam, hogy az o betű az o betű, a nulla pedig egy áthúzott o.

Ezek miért nem tudják ezt csinálni?

Nagy esélyem van arra, hogy nem nyerek semmit, mert rosszul írom be a kódot – tele volt múltkor és most is kétesélyes karakterekkel – de persze a regisztrációs próbálkozásom alapján az adataimat beszipkázzák (ez a céljuk), csak éppen tutira nem nyerek semmit, mert rossz volt a kód…

Erős a gyanúm, hogy erre megy ki a játék, akkor menjenek anyjukba.

Ha csupán amatőr munka, akkor gratulálok a játék szervezőjének, a Shell-nél ülő jó képességű kollégának aki jóváhagyta a promóciót…

Ha pedig hálásak nekem, hogy a milliárdos játékukat több év után én rakom rendbe, akkor írjanak fel nekem 1 millió pontot a Smart kártyámra (700434 0370936974 6) vagy intézzék el, hogy én nyerjem az éves tankolást, ha másnak úgysincs esélye rá…

Külföldön ilyenért már alapos seggbekuki jár a fogyasztóvédőktől a cégnek, itthon persze semmi nem fog történni, hacsak valaki nem olyan jó fej mint én – hogy ezt a bejegyzést elküldi nekik -, hanem feljelenti őket simán…

Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy ez nálunk nem így megy, azokkal tolnék ki, akik határidőre kedvezményesen rendeltek – meg persze magammal is, mert soha nem lenne súlya a szavunknak, határidőinknek, ha utána is lehet kedvezményesen bármikor venni.

Erre a válasz: “Akkor Sajnos nincs üzlet!És arra kérem,hogy a jövőben semmilyen E-maillel ne keressenek!”

Én ilyenkor ugyanezt szoktam kérni a másik féltől is, nem kell mindenki ügyfélnek.

El is kezdtem – nyertem és vesztettem -, de rájöttem, hogy jobb lenne szerencsejáték helyett megtanulni a szakmát.

Ismerősöm ajánlására el is mentem egy tőzsdeiskola bemutató előadására. A Bank Centerben tartották egy szépen berendezett előadóteremben, nagy megelégedettségemre jó nagy asztalok voltak, pont úgy, ahogy én nagy helyen szeretek dolgozni. Gondolatban kitettem a számítógépem és a jegyzeteim, “pont jó lesz”, kedvem volt ide eljönni.

Igaz, a bemutató előadás a felétől elég unalmas volt, az előadó ugyanazt ismételgette pepitában, és rengeteg olyan elem volt, amiről azt gondoltam, hogy én azt sokkal jobban csinálom amikor én adok elő, ennek hangot is adtam. Rengeteg papíron ugyanazt kellett többször kitölteni, ez volt az első jel, hogy nem túl profi.

Egyébként itt azt mondta a végén az előadó, hogy csurig vannak jelentkezőkkel, és Ő már akkora májer, hogy csak hobbiból oktatgat (látszik), és nemsokára ezt is leadja samesznak, úgyhogy igyekezzünk, mert ez az utolsó lehetőségünk őfelsége oktatásán részt vennünk. Értem én a marketinget…

Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy jelentkezem a 10 hetes tanfolyamra, rááldozok kb. 150e Ft-ot és 55 órámat + a házi.

Arra gondoltam, hogy látok tudást az előadóban, kevésbé jó előadása mellett én majd kihámozom a lényeget – van ilyen. Egy kicsit megijedtem, mikor említették, hogy 140 hallgató lesz a tanfolyamon, mindjárt gyakorló workshop rendezvényszervezőként fel is merült bennem:

• Hogy fog ennyi ember kérdezni a tanfolyam alatt?
• Mivel azt ígérték, hogy az első alkalommal már számítógépen gyakorlunk, hová fogjuk bedugni a gépeket?
• Melyik az a router, ami ki fog szolgálni 140 embert, ami mobilokkal együtt kb. 200 netes eszközt jelent?

Gondoltam, hogy nem először csinálják – biztos van rá megoldás.

Az első csalódás akkor ért, amikor ma reggel 8-kor huszadmagammal ott álltunk a megjelölt helyen, és kordonnal volt elzárva az út. Gyanús volt, hogyan akarnak beíratni és kifizettetni 140 embert egy óra alatt, de amikor már kb. 50-70 ember várt 8:30-kor, akkor már láttam, hogy ez amatőr irányba kezd menni (fent 8:10-kor kezdtek el pakolni, de oda se köszöntek, hogy “bocs, csúszunk”), el is mentem reggelizni abba a Burger Kingbe, ahol 18 éve(!) dolgoztam… a régi szép idők meleg emlékével a szívemben mentem vissza 8:55-re, amikor már hosszú, tömött sorban álltak felfelé a lépcsőn az emberek.

“Ajaj” – gondoltam, de beálltam a sorba.

“Te, figyu, azt hirdették, ha hozunk még embert, akkor adnak 10-15-% kedvezményt, nem társulunk össze?” – szervezkedett magyar módra az előttem álló, de leszereltem, hogy nekem számla kell.

“Magyarország, vérünkben van a simli” – gondoltam magamban, amikor kb. 10 perc múlva lejött a kislány a lépcsőn, “Kér még valaki részletfizetéses kérvényt?”.

“Mi a francnak jönne tőzsdézni az, aki még 150e Ft-ot sem tud egybe kiköhögni, az miből fog majd tőzsdézni?” – gondoltam magamban, miközben csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, szinte alig volt valaki, aki ne ezt a papírt töltögette volna ki…

“Jó helyre kerültem – a remény hal meg utoljára”, egyből a marketing célcsoport meghatározásának a hatékonysága jutott eszembe, tehát nagyon meg kell néznem, hogy ki mellé ülök.

Persze a papírt osztogató fiatal hölgynél mindjárt szóvá is tettem, hogy eddig nem tűnik profinak amit csináltak, erre “azért nem kezdtünk pontosan, mert 8:30-kor alig volt itt 15 ember”.

Jeleztem, hogy a félrebeszélésnél jobb, ha inkább az igazat mondja, mert bár a sor végén állok, én itt voltam 8-kor, és 8:30-kor már elég sokan voltunk idegesek lent. Erre megint jött egy félreduma, hogy azért csúsznak, mert reggel kezdődik az előadás, és Ők délutáni keléshez szoktak… erre inkább már nem szóltam semmit, visszaálltam a sorba, közben hallottam, hogy kiabálja a sornak a kislány, hogy “2 terembe leszünk egy előadóval, de lesz kivetítő, nyugi”.

Afelől is megnyugtatott, hogy ahány órát fog késni az előadás kezdete, annyival tovább is tart…

Mi van?

Olyan 30 perc múlva egész előre értem a sorban, amikor beláttam ugyanabba a terembe amiben egy héttel ezelőtt ültünk, csak egy kicsit más kép fogadott:

Addigra olyan 100 ember volt bezsúfolva abba a terembe ahol 50 is sok volt, és már nem voltak asztalok, keskeny, koppanásig összetolt székeken vigyázülésben 200 szem pislogott összezsúfolva, egymás nyakán, a kabátjukon ülve, ölükben egy halom jegyzet.

Rossz volt nézni is, a lágerben jobb volt a helybeosztás… mindjárt láttam, hogy ilyen körülmények közt megtanulni semmit sem lehet, maximum meghallgatni… nem ugyanaz!

A sor elején pedig az előadó maga ült, szétfolyt, izzadt teste lelkesen számolta a pénzt, előtte pénzkötegek, és tényleg olyan arcot vágott, mint aki most beszedi a pénzt és futásnak ered egy orbitális átverés után.

Ijesztő volt, mindent el tudtam képzelni, csak azt nem, hogy én itt 55 órát fogok ülni és értelmesen töltöm el az időm, a pénzem.

“Aki még teheti, most fusson” – mondtam a mögöttem állóknak, és már fordultam is vissza, arcukon láttam a döbbenetet és az egyetértést, de csak azt kérdezték miért, én pedig soroltam. Arra bíztattak, hogy ezt az előadónak mondjam.

“Ezen nem múlik” – és már ott is álltam az előadó előtt.

“Kedves András – kezdtem miközben izzadtan számolta a pénzt – mielőtt befizetnék, szeretném megtudni, hogy itt miért nem az fogad minket amit múltkor ígértél: pad nélküli tömött embertömeg, hogy fogunk kérdezni, hol a helye a gépnek, stb.” – amit felsoroltam előbb.

A válasz az volt, hogy ilyeneket ne a többiek előtt kérdezzek, és ha személyes konzultációra van szükségem, akkor van rá lehetőség külön díjszabás ellenében.

“Nem szeretnék személyes konzultációt, hanem egy közérdekű kérdést tettem fel” – mutattam a szánalmasan bezsúfolt embertömegre, hogy mi lesz itt, szeretném tudni mielőtt fizetek, mert amit eddig láttam az oltári amatőr volt.

Erre még jobban el kezdett izzadni, remegett a szája, és elkezdett olyan bődületes félrebeszélésbe, hogy totál eldurrant az agyam, hogy ilyen hülyének néznek, sarkon fordultam és sok szerencsét kívántam a maradóknak.

Nekem pedig maradt 150e Ft-om és egy csomó szabadidőm, de a tőzsdéhez továbbra sem értek, viszont kéne… van valakinek ötlete?

Megjegyzés a címmel kapcsolatban: simán lehet, hogy nem átverésre ment a dolog, hanem egyszerűen csak irtózatosan amatőr az egész. Az én szememben ez ugyanaz, de mindenki döntse el maga a minősítést.

Néha szoktam válaszolni is a kérdésekre, hogy “értem, de mennyivel kerül többe, mint amire Ön gondolt?”.

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy belemennék bármilyen áralkuba, vagy azon gondolkodnék, hogy Magyarország legjobb útnyilvántartó programját ennél olcsóbban kéne adni, csak tudni szeretném az emberek realitását.

A legtöbb esetben nagy kuss van, nem válaszolnak semmit. Egyszerűen nem tudják a saját idejük árát meghatározni! Döbbenet.

Néha persze kapok olyan választ, hogy a mostani ár töredékéért megvenné, de az komolytalan, nem tartozunk egy súlycsoportba. Felejtős.

Persze vannak olyanok is, akik kijelentik, hogy “Ő a vevő” ezért Ő diktál, és különben is a programunk már kész van és nekem csak plusz bevétel bármennyiért is adom Neki, mert ha nem fogadom el az “ajánlatát”, akkor tuti máshol vesz, és akkor bukom még azt a keveset is.

Na, ezeket szoktam elküldeni a búsba, ha valamit nagyon rosszul tolerálok, az a zsarolás vagy az ahhoz közeli állapot.

Persze a legtöbben kérdés nélkül is odaírják az első válaszukba, hogy “ha olcsóbb lenne a program, akkor megvenném”.

Aha… nehogy beleessen valaki ebbe a hibába! Csak a profitja úszna el…

Elárulok egy titkot: sok hónappal ezelőtt megcsináltuk a tesztet.

Mindenféle bejelentés nélkül, totál csöndben levittük az árat a felére, és megnéztük, hogy mennyivel vesznek többen. Így volt az ár 2 hónapig.

Az eredmény?

Semmivel sem vettek többet!

Szóval erről ennyit, az emberek nem tudják mit akarnak.