Útnyilvántartás blog - tapasztalatok útnyilvántartással, kiküldetési rendelvénnyel, cégautóadóval

- Jó napot kívánok, Barazsy Ákossal szeretnék beszélni!
- Tessék parancsolni, én vagyok.
- (ingerülten bepörögve) Már egyszer megmondtam, hogy ne küldje nekem a hülye ajánlatait a leveleiben!
- Sajnálom, de nem tudok tartalom szerint szűrni, ha fel van iratkozva, akkor kap levelet, ha leiratkozik, akkor nem kap.
- De én akarom olvasni az útnyilvántartással kapcsolatos dolgokat, ezeket meg nem!
- Akkor le kell iratkozni a hírlevélről és ezen a blogon kell követni az eseményeket.
- De nekem ne mondja meg, hogy mit csináljak, ha azonnal nem választja szét a tartalmakat, akkor feljelentem a Nemzeti Hírközlési Hatóságnál! Nem ezért fizettem elő a programra, hogy így beszéljen velem!
- (Úgy döntöttem, hogy ilyennel már nem vitatkozom tovább, reménytelen.) Viszonthallásra!
- (Még odavágta) Hülye f@sz!

Itt tartunk. Van ennél lejjebb?

(Megjegyzés: ilyenkor megnézem (és leiratkoztatom a későbbi atrocitások elkerülése végett) a MiniCRM rendszerünkben, hogy mit tartottunk nyilván a kedves ügyfélről… láss csodát, kollégám megjegyzése mellett hasonló szerepelt, mint amivel tőlem elköszönt… )

Elég volt. Hiába írtam le, hogy a hírleveleim leiratkozásához elég egy „leiratkozás” a tárgy mezőbe, és az automata nem olvasgatja fenyegetőzéseket, az értetlenek csak írják a fenyegető leveleiket. Azt hiszik, hogy ez is egy olyan cég, ahol az a cél, hogy azoknak is kommunikáljak, akik egyszer már leiratkoztak.

Ennek következménye, hogy mostantól kezdve minden leiratkozás VÉGLEGES!

Az interneten terjed egy ügyfélszolgálatos betelefonálós beszélgetés, én tegnap kaptam meg. Az útnyilvántartáshoz csak annyi köze van, hogyha mi is felvennénk a telefonbeszélgetéseket, akkor most "saját erőből" is fel tudnék tenni ilyet - sajnos - annak ellenére, hogy én tudatosan kezelem az alábbi pár üzleti szempontot ami miatt nagyon ajánlom mindenkinek (azon kívül, hogy kellemes perceket fog okozni a nyári melegben):

• egy jó Ügyfélszolgálatos / értékesítő aranyat ér
• törekszem arra, hogy az ilyen érdeklődők elkerüljenek és inkább a konkurenciát gyengítsék
• úgy alakítom a vevőszerző rendszerem (kommunikáció, weblap, kampány, ár, stb.), hogy az ilyenek VÉLETLENÜL SE VÁSÁROLJANAK NÁLAM! Ugyanis nem adjuk el Nekik, csak baj lesz Velük…
  
• szűkítem a pozicionálásom amennyire csak tudom, hogy csak a célcsoportommal kelljen foglalkozni (ehhez először jól meg kell határozni azt), így az értékes VEVŐkkel sokkal többet tudunk foglalkozni
• marketingüzeneteim úgy fogalmaztam meg, hogy egy 5 éves gyerek is megértse - mint látjuk az alapműveltség sokak körében hiánycikk…
  

Az "oktatóanyagot" itt hallgathatod meg!

- Jó napot! Önöknek ingyenes az útnyilvántartó programja?
- Nem, nálunk befektetés szükséges hozzá, de mivel le tudja tölteni a teljes programot egy tesztelésre, így meggyőződhet, hogy Önnek megéri-e ezért a minőségért pénzt kiadni - vagy sem.
- Ha Önöké pénzes, akkor nem érdekel.
- Jó rendben van, de miért csak ingyeneset keres; anyagi megfontolásból, vagy van más oka is?
- Nem! Tulajdonképpen csak az van, hogy a könyvelő veri a fejemet, hogy adjam már le a tavalyi útnyilvántartást, és kell neki valami papír.
- Gondolja, hogy egy ingyenes programmal összeállíthat egy olyan útnyilvántartást, ami megfelel az adótörvényeknek?
- Tulajdonképpen engem az nem érdekel, csak legyen valami.
- Értem.
- És elárulná, hogy milyen céges autót használ?
- Igen. Egy Audi A6-ost, egy éve vettem.
- ?…?
 
* * * 

Tételezzük fel, hogy egy adóellenőrzés során ebben a „csak legyen valami" útnyilvántartásban hibát találnak.

Erre az autóra a büntetés mértéke egy évre 1.608.000 Ft.

A programunkhoz szükséges befektetés 35.400 Ft.

Nem értem az embereket: akinek telik egy A6-ra, annak nincs igénye és 35.400 Ft-ja a minőségre?

Majd lesz 1.608.000 Ft-ja a büntetésre az APEH-nak… gratulálok.

Az egyik versenytársunk a következő álláshirdetést adta fel:

Értelmes blogot nem lehet megrendelésre írni, ez nem jutott eszükbe? Azért mert divat, attól még az olvasó látja, ha erőltetett, blogba formált reklámot olvas…

Adott az érdeklődő ügyfél.

Kollégám korábban hagyott is nekem megjegyzést CRM rendszerünkben lévő ügyfél-adatlapon, imígyen: "Valakinél látta, tetszik is Neki, de „eldõlt” az árától…"

Ennek fényében álltam már neki a telefonnak.

Örömmel újságolja:

-          Nekem már nem is kell tulajdonképpen útnyilvántartó program!

-          Ó igen? Hogyhogy?

-          Hát, tudja kitaláltam valamit! – lelkendezik önnön furmányosságán

-          Kérem ossza meg velem!

-          Tudja az lesz itt a megoldás, hogy a dolgozók autóit fogjuk elszámolni!

-          …

-          Beírunk havi 5-6 vidéki utat mindig és kész is! – közli bizalmasan.

Bennem azért ott az a halvány érzet, hogy az Úr valószínűleg nem nézett utána teljeskörűen a hazánkban érvényben lévő szabályzásoknak.

Ennek hangot is adtam a következőképp:

-          Az ötlet jól hangzik, de nem gondolja, hogy egy ellenőrzés során apeh szempontból hagyhat eme remek ötlet megvalósítása némi kívánnivalót maga után?  

-          Ugyanis?

-          Nem gondolja, hogy valakinek ez gyanús, esetleg feltűnő lehetne? Biztos, hogy ez így megfelelő lesz?

-          Ménelenne?

        -             Rendben! Köszönöm! Akkor a viszont hallásra!

Szerintem hallunk még Róla…