Jogi esetek: cégautóadó, útnyilvántartás, magánhasználat
Főbb cégautó-vitapontok
A cégautóval kapcsolatban az adózó és az adóhatóság között az esetek 99 százalékában a magáncélú használat a vitapont. Az adózó értelemszerűen azt próbálja bizonyítani, hogy a cégautót soha senki nem használta magáncéllal – vagy aki igen, az annak költségeit megtérítette a cég számára –, az adóhatóság pedig ezen állítások ellenkezőjét igyekszik alátámasztani. A vita tétje ez esetben természetesen az adóbírsággal és késedelmi pótlékkal megfejelten fizetendő cégautóadó.
A bizonyításhoz mindkét fél ugyanazokat a bizonyítékokat használhatja: például útnyilvántartást, menetlevelet, szerződéseket, számlákat (egyebek között szervízről, tankolásról), a cég belső szabályzatát.
Szabályszigorítás 2004-től
A cégautó magáncélú használatát a személyi jövedelemadóról szóló törvény határozza meg. A minősítés 2004. január 1-jétől kissé változott, ami nem puszta jogtörténeti érdekesség, hiszen az adóvizsgálatnál mindig az adott évi szabályok az irányadóak, a visszamenőleges vizsgálatoknál pedig az elévülés az egyetlen korlát. Ez azt jelenti, hogy a 2008-ban kezdődő ellenőrzés keretében az adórevizorok a 2001. évet már nem vizsgálhatják, de 2002-t már igen, ahogy a további éveket is.
2003. dec. 31-éig, Szjatv 70.§ (13): „E § alkalmazásában magáncélú használat különösen, ha a személygépkocsit a körülményekből (szabályzat, szerződés, útnyilvántartás, stb.) megállapíthatóan magánszemély akár állandó, akár eseti jelleggel a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül személyes céljaira használja.”
2004. január 1-jétől, Szjatv 70.§ (1): Magáncélú használat, ha bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján megállapítható, hogy a cégautót magánszemély(ek) – akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül – személyes célra (is) használja (használják), vagy használhatja (használhatják).
A 2004-től hatályos változás legfontosabb eleme egyébként az, hogy azóta nemcsak az számít magáncélú használatnak, ha ilyen célra használják a cégautót, hanem az is, ha erre nem használják ugyan, de használhatnák. Másként fogalmazva: a cégnek 2004-re és a későbbi évekre nem elegendő azt bizonyítania, hogy a cégautót nem vették igénybe magáncélra, hanem azt is, hogy nem is vehették. Az viszont nem változott, hogy ezt nem az adóhatóságnak kell bizonyítania, hanem az adózónak.
A cégautó magánhasználatának minősítése egyebekben tulajdonképpen nem változott 2004-ben: továbbra sem számít, hogy állandó-e a cégautó magánhasználata, vagy csak időnként fordul elő, s az a szabály is maradt, hogy a magánhasználat vélelmét az adóhatóság „bármely körülményre vagy dokumentumra” alapozhatja (bár 2004-től ezek közül nemcsak a belső cégszabályzatot, szerződést, útnyilvántartást említi meg külön a törvény, hanem a tárolás helyét is).
A teljes körű felülvizsgálat elve
Az adóigazgatási eljárás jogorvoslati szakaszaiban – vagyis az észrevétel, fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálása során – a teljes körű felülvizsgálat elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy abban az extrém esetben is, ha az dózó „csak” annyit ír például a fellebbezésében, hogy „szerintem az elsőfokú adóhatóság téved”, a másodfokon eljáró adóhatóságnak akkor is az egész határozat jogszerűségét, a tényállás felderítettségét kell vizsgálnia. Nem vonatkozik viszont a teljes körű felülvizsgálati kötelezettség a bírósági lejárásra, a bíróságot ugyanis a kereseti kérelem köti. Ez azt jelenti, hogy a bíróság az adóhatósági határozatnak csak azon pontját vagy pontjait vizsgálhatja, amelyet vagy amelyeket az adózó a kereseti kérelmében vitat.
Jegyzőkönyvvel szembeni észrevétel – Art 100.§ (3)
Észrevétellel vitatható, ha az adórevizorok az ellenőrzési jegyzőkönyvben cégautóadó-fizetési kötelezettséget állapítanak meg (értelemszerűen azért, mert úgy találják, nem zárható ki a cégautó magáncélú használata). A jegyzőkönyvet az adózó vagy postán kapja meg, vagy személyesen a revizortól (ekkor az átvételt a jegyzőkönyvben is rögzítik). Az észrevétel szóban is megtehető, de ha az adózó írásban adja be – ami célszerű –, legkésőbb a jegyzőkönyv átvételétől számított 15. napon postára kell adni. Ha az adózó az észrevételt postázza, nem muszáj azt ajánlva feladnia – ezt a jogszabály nem írja elő –, de ez is célszerű, mert így később egyszerűen bizonyíthatja, hogy betartotta a határidőt. Az írásos észrevétel személyesen is beadható az illetékes, vagyis a jegyzőkönyvet kiállító adóhatóság ügyfélszolgálatára.
Az észrevételnek nincs halasztó hatálya, az adóhatóságnak az észrevétel benyújtására nyitva álló 15 napos határidő lejártát követően mindenképpen meg kell hoznia az elsőfokú határozatot, akár benyújt az adózó észrevételt, akár nem.
Az észrevétel nem illetékköteles.
Ha az észrevételben foglaltakat az adóhatóság
- elfogadja, akkor az elsőfokú határozatot az észrevétellel módosított jegyzőkönyv alapján kell elkészítenie (ez igaz arra is, ha az észrevételnek csak egy részét fogadja el)
- nem fogadja el, ekkor az elsőfokú határozat a revizorok által készített jegyzőkönyv alapján kell meghoznia.
Ha az észrevételben foglalt bármely új tény, körülmény vagy adat lényegesen befolyásolja a jegyzőkönyvben rögzített tényállást, az adóhatóságnak az észrevétel kézhezvételétől számított 15 napon belül kiegészítő ellenőrzést kell végeznie (a határidő indokolt esetben maximum 15 nappal meghosszabbítható). Erről az ellenőrnek úgynevezett kiegészítő jegyzőkönyvet kell készítenie.
Fellebbezés az adóhatósághoz – Art 172.§ (11), 136-140.§, Itv 32.§
Az adóhatóság elsőfokú határozatát vagy az abban foglaltak egy részét az adózó megfellebbezheti. Az írásban elkészítendő fellebbezést a határozat közlésétől számított 30 napon belül lehet benyújtani. A közlés napjának a határozat átvételének napja számít. Előfordul, hogy az adóhatóság közvetlenül az adózónak adja át a határozatot, rendszerint azonban postázza. Ha postás viszi ki a határozatot, nem árt, ha az adózó felírja magának az átvétel napját (a tértivevény ugyanis nem marad nála, hanem visszakerül az adóhatósághoz, s ha az adózó nem írta fel a dátumot, később esetleg már nem emlékszik rá pontosan). A határozat átvételének napja nem számít bele a határidőbe (az a nulladik nap), vagyis a 30 napos határidő első napja az átvételt követő nap. Ha a határidő munkaszüneti napon járna le, a fellebbezést legkésőbb az azt követő munkanapon kell postára adni (ahogy az észrevételt sem, a fellebbezést sem kötelező ajánlva feladni, de célszerű, mert így a határidő megtartását igazolni tudja a feladóvevény szelvényével, ha a postán esetleg elkallódna a levél), vagy bevinni az illetékes, azaz a határozatot kibocsátó adóhatóság ügyfélszolgálatára.
A fellebbezés halasztó hatályú, vagyis addig nem kell megfizetni a megállapított adót, adóbírságot és késedelmi pótlékot, amíg az adóhatóság másodfokon is el nem bírálta az ügyet (kedvező elbírálásra akkor van remény, ha az adózó a magáncélú használat hiányát bizonyítani tudja).
A fellebbezés illetékköteles. A fellebbezéssel érintett (vagyis vitatott) összeg minden megkezdett 10 ezer forintja után 400 forint illetéket kell fizetni, de legalább 5 ezer és legfeljebb 500 ezer forintot. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, 5 ezer forint tételes illetéket kell fizetni. E körbe tartozik például a számviteli hiányossággal kapcsolatos megállapítások sérelmezése (ha nem szabtak ki miatta mulasztási bírságot), az adó-, jövedelem- és illetőségigazolás kiadása elleni fellebbezés, az 1+1 százalékról rendelkező nyilatkozatok teljesítését érintő jogvitával kapcsolatos másodfokú eljárás, az eva hatálya alá történő bejelentkezés elutasítása.
Az adóhatóságnak akkor is érdemben el kell bírálnia a határozatot, ha az adózó nem fizeti meg az illetéket, de az Art. idevágó szabálya szerint „ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárásiilleték-fizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100 százalékáig terjedő, de legfeljebb 100 ezer forint mulasztási bírság szabható ki”. Vagyis az illetéket az erről szóló felhívás kézhezvételét követően célszerű megfizetni.
Az illetéktörvény alapján az előre megfizetett jogorvoslati eljárási illetéket akkor kell visszatéríteni az adózónak, ha a kifogásolt határozat az ő hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek minősült, vagyis ha a megváltoztatott vagy megsemmisített határozat úgy sértett anyagi vagy eljárásjogi szabályt, hogy abból az adózónak hátránya származott. Az illeték visszafizetéséről másodfokú határozatot hozó szervnek kell határozatban rendelkeznie.
Felügyeleti intézkedés iránti kérelem – Art 141.§
Jogerős adóhatósági határozattal (vagyis mind az elsőfokú, mind a másodfokú határozattal) szemben felügyeleti intézkedés iránti kérelemmel lehet élni. Elsőfokú határozat esetén az első jogorvoslati fórum az APEH hatósági főosztálya, a második az APEH elnöke, a harmadik pedig az adópolitikáért felelős miniszter, vagyis jelenleg a pénzügyminiszter. Ha másodfokú határozat született, akkor az első jogorvoslati fórum az APEH elnöke, a második pedig a pénzügyminiszter.
A felügyeleti intézkedés iránti kérelemre nincs törvényben előírt határidő, annak csak az adóelévülés állít időkorlátot. Ez azt jelenti, hogy 2008-ban nem érdemes például a 2001., pláne annál korábbi adóévet érintő határozat ellen felügyeleti intézkedést kérni, hiszen már a 2001. adóév is elévült 2007. december 31-én.
Mivel a felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtásának időkorlátja az elévülés, ugyanazon határozattal szemben többször is benyújtható, akár ugyanazon jogi érvekkel is. Természetesen az illetéket minden alkalommal meg kell fizetni, de ezen túlmenően célszerű azt is meggondolni, hogy ha például az elbírálásra jogosult végső fórum, a pénzügyminiszter egyszer már elbírálta a kérelmet, akkor ugyanazon jogi érvekről másodszor, harmadszor sem fog másképp dönteni.
A felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetékköteles, az illeték fix összeg, 15 ezer forint (vagyis nem függ a kérelemben érintett értéktől). Az illeték megfizetésére és visszatérítésére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a fellebbezésre.
A felügyeleti intézkedés iránti kérelem eredménye az lehet, hogy a felügyeleti szerv
- a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a határozat vagy az önálló fellebbezéssel megtámadható végzés jogszabálysértő volta nem valószínűsíthető, vagy ha az adózó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett (az elutasítás egyik esetben sem kötelező a felügyeleti szerv számára, csak lehetőség);
- értesíti a kérelmet benyújtó adózót, hogy kérelmét mellőzte (ez esetben a kérelmet elbíráló szervnek részletesen meg kell indokolnia a mellőzést);
- a jogszabálysértő határozatot, végzést megváltoztatja, megsemmisíti, vagy az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Bírósági felülvizsgálat – Art 143.§
Az adóhatóság jogerős másodfokú határozatában foglaltak ellen bírósági felülvizsgálat kérhető, de csak másodfokú határozat ellen. Ez azt jelenti, hogy ha az adózó az adóhatóságnál nem fellebbezett annak elsőfokú határozatával szemben, vagyis az elsőfokú határozat emelkedett jogerőre, akkor ez ellen nem kérhet bírósági felülvizsgálatot (az elsőfokú adóhatósági határozat ellen benyújtott keresetet a bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania).
Az írásban elkészítendő kereset a másodfokú jogerős határozat közlésétől számított 30 napon belül adható be, postán ajánlott küldeményként vagy az adózó székhelye szerint illetékes fővárosi, illetve megyei bíróságon.
A bírósági kereset illetékköteles, az illeték a pertárgy értékéhez igazodik: annak 6 százaléka, de legalább 7 ezer és legfeljebb 900 ezer forint. A pertárgy értéke a keresettel érintett követelés értéke, vagyis az adóhatósági határozatban vitatott összeg. Az illetéket nem előre kell megfizetni, a megfizetésről a bíróság rendelkezik majd az ítéletében. Ha az adózó megnyeri a pert, nem kell illetéket fizetnie (vagyis úgynevezett illeték-feljegyzési jog illeti meg).
Forrás: HVG
Loading ...